Aki fél az nem szül

"A WHO szerint a természetes szülés az, ami spontán indul, megengedett a kísérő jelenléte, még jobb, ha van valaki a szakszemélyzet közül, aki folyamatosan jelen van a szülésnél, például egy bába, szabad a testhelyzet megválasztása a vajúdás során és a kitolási szakban, nem történik felesleges rutinbeavatkozás, és a babát az anyával hagyják legalább egy órára úgy, hogy fel sem öltöztetik. Ezzel csökken annak a valószínűsége is, hogy bármiféle beavatkozásra szükség lesz. A statisztikákra alapuló kutatások kimutatták, hogy a fenti kritériumok teljesülése esetén gyorsabb az anya felépülése is, pozitív lesz a szülésélménye, jobb lesz a gyermek és közte kialakuló kötődés, és később több gyermeket vállalnak azok az anyák, akik ilyen szülésélményben részesülhettek. Ugyanakkor az is fontos, hogy ha a fenti kritériumokból egyik vagy másik nem teljesülhet, attól még érdemes törekedni arra, hogy a többi teljesüljön."

Anyák tiltakoznak a pár perces babák korai fürdetése ellen

"Iványi Anna szülésznő szerint bár a korai fürdetés gyakorlata, ahogy egyébként sok más protokoll is az egészségügyben a babona szintjén van, mégis olyan mélyen bele van ivódva a rendszerbe, hogy nagyon nehéz kigyomlálni, főleg, ha senki sem kérdőjelezi meg a létjogosultságát, hasznát. Szomorúnak tartja azt a tendenciát, hogy gyökeret vert egy szokás, aminek az okát sem tudjuk, mégis tudományos evidenciákkal kell most bizonygatni a fürdetés elhalasztásának egyértelmű előnyeit. „Semmilyen magyarázatot nem találtam arra, miért alakult ki a pár perces babák korai fürdetésének gyakorlata, és semmilyen érv nem szól mellette, sőt csak megzavar és kárt okoz, például leeshet a baba vércukra, testhőmérséklete, felesleges stresszt él át az anyától való elválasztás során. Az, hogy idegen kezek fogdossák, eltávolítja a saját védőrétegét, a magzatmázat, ami megnöveli a fertőzések veszélyét. Mondhatni úgy teszik ki potenciális veszélyeknek az újszülötteket, hogy annak semmilyen pozitív hozadéka nincs. Ez egy szokás, ami egyszerűen így rögzült. Persze indokolt lehet letörölgetni a babát, ha születése után rögtön magzatszurkot ürít, de ezt egyrészt lehet az anya testén is, másrészt a legtöbb újszülött nem csurom véresen jön a világra. Más kérdés, ha az anya kéri ezt, de a szülés utáni felfokozott hormonális állapotban a legtöbb anyát akkor és ott még nem zavarja, ha maszatos a baba, sőt az elsődleges késztetése az, hogy magához ölelje az újszülöttet, akinek szintén az anya testmelegére, az ismerős szagokra van szüksége.”

"A legkisebb kockázat esetén is vágnak"

"Azért is fontos beszélni a császárról, mert aggasztó mértékben emelkedik a császárarány, a legkisebb kockázat esetén is vágnak. A kórházi protokollok sajnos nem egységesek, míg valamiért már jóval előbb császár lesz egy szülés vége, ugyanazzal a helyzettel, 200 km-rel odébb (Budapesten meg 3 kilométerrel távolabb) megszül az édesanya hüvelyi úton, beavatkozások nélkül. Ezekről fontos tudni, beszélni, tudatosítani az anyákban egyrészt azt, hogy bárkiből lehet a jelenlegi helyzetben az a "minden harmadik", aki hasi úton szül, másrészt azt, hogy miképp lehet elkerülni a császárt, ha pedig császár lett, hogyan tovább, a lehető legtudatosabban kezelve a helyzetet, akár a baba ellátását, akár a következő babavállalást nézve."

Csecsemőtáplálási és tápszerforgalmi adatok Magyarországon

A védőnői adatgyűjtésből az derül ki, hogy míg 2009-ben a 0-4 hónapos babák 57,5%-át szoptatták kizárólagosan, addig 2014-re ez az arány már csak 51% volt. Mindeközben a keverten táplált (anyatej mellett tápszert/ tejpépet/gyümölcspépet/főzeléket kapó) csecsemők aránya 34,7%-ról 39,5%-ra emelkedett, ahogy a mesterségesen táplált (anyatejet nem kapó) babák aránya is 3,3%-ról 4%-ra nőtt.
A hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás is csökkenő tendenciát mutat a kevert és mesterséges táplálás növekedése mellett.

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő publikus gyógyszerforgalmi adatai alapján 2009-ben 1260 tonna tápszert adtak el receptre(!). Ennek a fogyasztói ára 4,8 milliárd Ft volt, melyből az OEP támogatás mértéke 2,1 milliárd Ft.
2019-re 1847 tonna tápszer fogyott receptre(!), 9,36 mrd forint értékben, melyből 4,9 mrd Ft volt az OEP támogatás összege.

Az anyatej-ellátásra fordított éves keret 200 millió Ft.

2008-2009-ben 99,1 és 96,4e,
2013-2014-ben 88,7 és 91,5e,
2018-ban 89,8e baba született.

"Örülj, hogy egészségesek vagytok!"

"...hamar felismertem, hogy az otthonszülés körüli vitában nem az a kérdés, hogy hol, hanem, hogy milyen szemléletben zajlik a szülés. Elkezdtem rálátni a gondoskodás bábai modellje és a kórházi terhes gondozás közötti különbségre. Ha csak alaposan megvizsgáljuk e két kifejezést, máris sok mindenre fény derül. Vagy, ha azt nézzük, hogy a bábák kísérik, a nőgyógyászok vezetik a szülést.
Ezek után - és még sok egyéb információ beszerzése után - begyűjtöttem két csodálatos otthonszüléses élményt magam is. Megtapasztaltam azt az erőt, amit a szülés ad. Úgy jöttem ki a szüléseimből, mint egy harcos amazon, aki bármire képes, a világot fel tudja emelni, aki előtt nincs lehetetlen. Ebből jött a felháborodás, hogy ezt elveszik a nőktől. A rendszer ezt az élményt veszi el a szülő nők többségétől. Miért? És miért hagyjuk? Ezért döntöttem úgy, hogy folytatom a Hoztam e világra videókat, szülészeti aktivista leszek, és küzdeni fogok a rendszer ellen a nőkért, a nőkkel, egy nőközpontú ellátásért."

"Miért fizetünk mégis?

A fenti tapasztalatok ellenére a nők nem állnak el a hálapénzfizetéstől: a vizsgálat szerint sem a tiszteletlenség, sem a beavatkozások nem csökkentették a fizetési hajlandóságot, egyedül a választott orvos távolmaradása esetén szorult vissza a hálapénzfizetés valószínűsége. Arra vonatkozóan, hogy a nők miért fizetnek az orvosszakmailag feleslegesnek tűnő beavatkozásokkal terhelt ellátásért, több magyarázat is született:

a nők nem ismerik a nemzetközi ajánlásokat a jó gyakorlatokról, ezért

a beavatkozásokat azonosítják minőségi ellátásként,

a fogadott orvossal kialakított bizalmi viszony miatt feltétel nélkül megbíznak a javaslataikban,

az ellátás folytonossága annyira fontos számukra, hogy ezért cserébe elviselik a beavatkozások magas arányát.


Emellett a hálapénzfizetéssel összefonódó fogadott orvosrendszer magukat a szakembereket is hajlamossá teheti bizonyos beavatkozások elvégzésére. Egy időzített császármetszés vagy szülésindítás kiszámíthatóvá teszi a munkavégzésük idejét, valószínűbbé teszi, hogy jelen lesznek a szülésnél, így biztosítva lesz a jövedelmük is. A hetvenes évek óta eljutottunk oda, hogy átlagosan 36,3 %-kal több gyerek születik munkanapokon, mint hétvégén vagy ünnepek alatt, mutat rá a G7 cikke."

"A csecsemőtápszer-piac gazdasági elemzésének tanulmányozása kijózanítóan hathat mindannyiunkra, hiszen fehéren-feketén rámutat arra, hogy
(1) a tápszerforgalom növekedése egyértelműen a szoptatási arányok - megfelelő támogatás hiányában bekövetkező - csökkenésének egyenes következménye, azaz a tápszerpiac mindig a szoptatás rovására nő;
(2) a termékkínálat bővítésének célja több és drágább termék eladása, nem pedig a csecsemők egészségének javítása;
(3) a cégek nem válogatnak a marketing eszközökben, hogy a fogyasztókat rávegyék a vásárlásra: a termékpaletta bővítése újabb alapanyagok felhasználásával, további összetevők hozzáadásával vagy ízvariációk előállításával; a csomagolás; a címkézés mind-mind a fogyasztás ösztönzését célozza;
(4) a cégek stratégiája meglehetősen sikeres, tekintettel arra, hogy a tápszerpiac növekedése a gazdasági válságok idején is kiemelkedő és töretlen."

"Ön saját bevallása szerint az emberre, mint teljes egységre tekint, a test jelzéseit, problémáit szükség esetén a mögöttes tartalom feltárásával, a lélek üzeneteinek felismerésével végzi. Mit jelent ez egy szülésnél?

– A szülés a lélek által erősen befolyásolt folyamat, vagyis a szülő asszony lelkiállapotán nagyon is múlik, hogyan zajlik a szülés. Bármilyen furcsa, a szülés alatt nemcsak az a fontos, hogy hol jár a kisbaba, vagy mennyire van nyitva a méhszáj, hanem hogy az anya és az apa milyen lelkiállapotban vannak. Mert ha mondjuk rosszul van az apa, az hátráltatni fogja az anyát! Testileg és lelkileg is biztonságos közeget kell teremteni az asszony számára, amiben az apának is fontos szerepe van, de nekünk is. A szülés alatt úgy kell vele kommunikálni, hogy értse, éppen mi történik vele. Az önmagában nem baj, ha valamilyen beavatkozást kell végeznünk, és azt el is végezzük. A gondot az jelenti, hogy a szülés közbeni beavatkozások sajnos sokszor túlságosan rutinszerűek: magzatburkot repeszteni például nem automatikusan kellene, hanem csak akkor, ha nem halad a szülés. Másrészt ezeknek a beavatkozásoknak az anya gyakran csak tárgya, nem pedig alanya.

A császármetszésekről is hasonló a véleménye?
– A császármetszések aránya Magyarországon ma 41 százalék körül van, ami nagyon magas! Gondoljunk csak bele: ha az emberiségnek tényleg ilyen arányú beavatkozásra lenne szüksége, akkor már rég kihaltunk volna… Tehát valami nem stimmel! A WHO ajánlása a 15-20 százalék, nálam 15 százalék ez az arány. Nem túlzok, ez megvalósítható! És nemcsak én gondolom így. A debreceni klinikán az elmúlt években megvizsgálták, miért került sor annyi császármetszésre, és arra jutottak, hogy néhány esetben dönthettek volna másként is. És a szemlélet megváltoztatásával csökkenteni tudták az arányt!"

"A műtéti útnak szövődményei lehetnek, megnehezíti a következő gyermek vállalását és a már otthon lévő nagyobbak ellátását is. Ennél is súlyosabb probléma, hogy valójában sokkal kevesebb nő akar császármetszéssel szülni, mint ahogy az ma Magyarországon és szerte a világban jellemző.

Az ellátás ilyen mértékű medikalizáltsága azt mutatja, hogy nem a nők és a családok szempontjai az elsők a szülészeti ellátásban. A jól támogatott, minél inkább a maga természetes medrében zajló szülés számos pszichés és fiziológiai előnnyel jár. Persze emellett nehezen kiszámítható, időigényes, és ezért tervezhetetlenné teszi a nőgyógyászok életét, ezért is programoznak és rövidítenek le annyi szülést.

"Gondoljunk csak bele! Mi lenne akkor, ha ebben az országban még mindig legálisan és jövedelmezően lehetne azbesztet használni az építőiparban? Lehet, hogy negyven éve még azt gondolták, hogy nincs vele semmi gond, de ma már tudjuk, hogy van. Pont ez a helyzet a szülészetben is a rutinszerűen végzett káros gyakorlatokkal. Az orvostudomány rohamosan fejlődik és az orvosok sem ragadhatnak le a húsz-harminc éve megtanultaknál."

"Mit jelent a BLW?

A módszer lényege annyi, hogy a hat hónapot betöltött, ülni tudó baba a családdal együtt ül az asztalhoz, és racionális keretek között abból az ételből kóstol, amit a többiek is esznek, már ha az egészséges, a baba igényeinek megfelelően visszafogottan fűszerezett, számára megfogható és elnyammogható falatkákat jelent. Nincs méricskélés, csak az kerül a baba szájába, amit ő maga tesz bele, nincs bűntudat, nincs asztal körüli játszmázás, és mire a babából kisgyerek lesz, kiválóan tud majd egyedül is enni, pontosan tudni fogja, hogy miből mennyire van szüksége, miközben aktív részesévé és élvezőjévé válik a családi élet ritmusát meghatározó közös étkezéseknek."

"- A kórházi osztályokon mit lehetne tenni ön szerint annak érdekében, hogy minél természetesebb módon tudjon lezajlani a szülés?

- Legfontosabbnak én a szakmai szemléletet tartom, tehát azt, hogy a szakemberek is legyenek tisztában azzal, hogy a nő tud szülni és a gyermek meg tud születni, és tudják azt, hogy ezt ők szakmailag hogyan támogathatják. Ez nagyon sokszor azt jelenti, hogy semmit nem csinál az orvos. Ezt pedig nagyon nehéz megtenni, nem könnyű úgy jelen lenni és azt közvetíteni, sugározni, hogy igen ez ilyen, ez így van jól. Az a probléma sokszor, hogy ez nincs meg, hisz honnan lenne, ha valaki az egyetemi képzésében erre nem kapott példát, a szakmai gyakorlatában nem látott például soha egy faros szülést, nem tudja, hogy mit tegyen egy ilyen helyzetben. Ugyanez elmondható a szabad testhelyzetről is. Az új nemzetközi szülészeti kezdeményezések egyik pontja, hogy a nő vajúdás és kitolás közben is szabadon mozoghasson, bármilyen testhelyzetet felvehessen. A legtöbb szakember ezzel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Annyira az van az ő fejében, kezében, hogy a nő a háton fekszik, hogy más helyzetet egyszerűen nem tud kezelni. A szakmai alapképzés és a továbbképzések felelőssége, hogy ebben még mindig itt tartunk."

"Esetenként – és a jelek szerint igen gyakran – azonban ilyen kockázati tényezők hiányában is a programozott szülés mellett döntenek. Az esetek jelentős részében a saját életét könnyebbé és tervezhetővé alakítani kívánó orvos akaratát tükrözi ez, és természetesen a Magyarországon teljesen általános hálapénz ösztönzője is szerepet játszik a döntésben.* A választott orvosi rendszer is ezt erősíti, mint az a Semmelweis egyetem amerikai kutatójának nemrég megjelent tanulmányából is kiderült: az ügyeletben szülőknél alacsonyabb a mesterséges szülésindítások aránya, mivel nekik nem kell a választott orvosuk szabadságához vagy napirendjéhez igazodniuk."

"Bár az Egészségügyi Világszervezet (WHO) bő húsz éve bizonyítottan káros beavatkozásnak minősítette a rutinszerű gátmetszés, még mindig sok szülészorvos ragaszkodik hozzá. Indokaik között különösen abszurd érvként hat a “szexuális élet minőségének megóvása”. Az Egyesült Államokban ezt egyes orvosok odáig fokozták, hogy a seb összevarrása során plusz öltéseket is ejtenek a gáton – az indoklás szerint a partner behatolás alatti örömérzetét fokozandó. Ez a hírhedt “férjöltés”, amely olyan férfiaknak, akiknek kicsit szempont, hogy ne okozzanak fájdalmat, sok élvezetet nem okoz, kudarc élményeket, lelkifurdalást és tehetetlen elkeseredést annál inkább. Szerencse, hogy Magyarországon ez nem történhet meg… Vagy mégis?"

Kimutatták, hogy azon alacsony kockázatú várandós nők esetében, akik otthon szülnek, nincs megnövekedett kockázata a gyermek születéskori vagy újszülött kori elhalálozásának összevetve a kórházban szülő, hasonlóan alacsony kockázatú várandós nőkkel.

A fejlett országokban egyre több nő választja az otthon szülést, de aggodalmak merülnek fel a biztonságukat illetően. Ez a tanulmány világosan megmutatta, hogy nem különbözik a kockázat az otthon és a kórházban szülésnél

 -mondta Eileen Hutton, a tanulmány vezető szerzője. 

"A világ nagyobb részén nincsen jelen szülész-nőgyógyász az élettani szüléseknél, mert semmi keresnivalója ott, hiszen ez szülésznői kompetencia. És pont a hálapénz az, ami itt tartja az orvosokat a szülőszobán, mert ez egy iszonyú jó pénz.”

„A gyerek világra hozatalakor a nő sérülékeny állapotban van, de nem kellene, hogy ez a kiszolgáltatottság érzésével járjon. Emiatt is fogadnak az emberek orvost vagy szülésznőt. De mivel nincsenek megfelelő információk a kórházi szülésekről, ezért az anyák azt sem tudják, hogy a fogadott orvostól mit kérdezzenek” – mondja a pszichológus, aki hozzáteszi: „mi több, mintha illetlennek, bizalmatlanságnak tartanánk, ha egy várandós konkrét kérdéseket tesz fel az orvosának a praxisára vonatkozóan. Mintha társadalmilag nem akarnánk, nem tekintenénk elfogadhatónak, hogy a nők sokat kérdezzenek, vagy ők hozzanak döntést. Egy szülésnél tipikusan egy jó orvos nem avatkozik be, amíg nem kell beavatkozni”.