Szülésindítás

Indított szülés esetén több a beavatkozás és nagyobb az esély a császármetszésre. Hogy miért? Mert mint egy fellökött dominó, követi az egyik a másikat. 

Ha a baba még nem áll készen az indulásra, az indítás sikere kérdéses és egyik beavatkozás hozza magával a másik valószínűségét. Burokrepesztés, oxytocin-infuzió, fájdalomcsillapítás, CTG, mozgáskorlátozás, evés es ivás korlátozás, infúzió...

 

Minden beavatkozás esetén számolni kell annak kockázataival, hosszú és rövid távú következményeivel, mint a műszeres befejezés, gátmetszés, szoptatási nehézségek, kötődési nehézségek, koraszülés, szeparáció, depresszió. Mindezekből fakadóan nagyon fontos, hogy már az első beavatkozás is csak indokolt esetben és ne rutinból történjen meg.

Az alábbi statisztikában azt néztem meg, hogy a különböző terhességi heteken hogyan alakult

  • az indított szülések aránya,

  • a császármetszések aránya,

  • hogy ezeket befolyásolta-e, hogy a kismama alacsony vagy magas rizikójú várandós volt

  • hogy mik voltak a szülésindítás és a császármetszés leggyakoribb indokai,

  • hogy fogadott orvossal és ügyeletben történő szülés esetén van-e eltérés a császármetszés arányában,

  • illetve, hogy a vajúdás során felmerülő beavatkozások arányában számított-e a rizikó besorolás és az orvos fogadás.

Amit a diákról tudni kell:
➡️37-41. terhességi héten szült kismamák tapasztalatai alapján készültek,
➡️nincs bennük programozott császármetszés adata,
➡️a beavatkozással kapcsolatos dián a felsorolt beavatkozások száma azért tér el, mert a válaszok függvényében nem minden kérdés merül fel mindenkinél,
➡️ az indítás és a császármetszés okainál nem soroltam fel mindent, ami felmerült a válaszokban, csak a leggyakrabban előforduló okokat emeltem ki.

Ha Te is gazdagítanád, árnyalnád tapasztalataiddal az elkészült statisztikákat itt megteheted.