Tabuk nélkül a császármetszésről

A Világgazdaság  számolt be arról, hogy a NEAK-tól kikért adatok alapján 2019-ben meghaladta a 42%-ot a császármetszések aránya Magyarországon.

A hírt sokfelé szemlézték, riport készült kereskedelmi csatorna híradójában az okokról és mindenhol visszatérő gondolat volt, hogy azért is az emelkedő tendencia, mert mi anyák ezt szeretnénk, illetve, mert egyre később vállalunk gyermeket. Hogy milyen segítséget, támogatást, információt kapnak a döntésükhöz a császármetszést választó kismamák, valamiért nem fejtették ki. Ugyancsak nem sok szó esett a beavatkozások kockázatairól, a szülésindítások szintén emelkedő arányáról, mintha ezek nem is léteznének. Ahogy valamiért alig esik szó a császármetszések kockázatairól, szövődményeiről is, sőt sokszor úgy tűnik, mintha nem lenne különbség a hüvelyi szülés és a császármetszés között. Mintha a vajúdásban, a szülés folyamatában bármi ok nélkül lenne, mintha következmények nélkül elhagyható lenne részben vagy egészben belőle bármi.


Készültem egy ideje csokorba gyűjteni, hogy mi mindennek nagyobb a kockázata császármetszés esetén a hüvelyi szüléshez képest, de, ha már így felmerült újra, hogy az anyai kívánságok is közrejátszanak abban, hogy a WHO által ajánlott 10-15% helyett mostanra 42% fölött van a hazánkban elvégzett császármetszések aránya, úgy gondoltam nem halogatom tovább, és közben az általatok megosztott tapasztalatokon keresztül igyekszem megmutatni azt is, mi is a helyzet itthon a császármetszések tekintetében.

 

A statisztikák 6907 anyai tapasztalat alapján készültek, melyből az országos átlaggal nagyjából összhangban, 40% a császármetszés aránya.

-Megnéztem életkoronként milyen arányban történt császármetszés;
-hogy mekkora arányú a válaszadók között a saját kérés miatti műtét;
-hogy van-e különbség a magas rizikóba sorolt kismamák körében az orvos fogadás, a szülésindítás és a hüvelyi szülés arányának tekintetében;
-hogy mi a legjellemzőbb oka, hogy magas rizikóba sorolt kismamák császármetszésen esnek át;
-hogy a császarmetszés esélyét növelő tényezőket, mint az oxytocin infúzió, CTG stb. milyen arányban alkalmazzák azok között, akik hüvelyi úton szültek és azt is, hogy azok között milyen arányban voltak az ilyen beavatkozások, akiknél végül császármetszésre került sor;
-hogy mik voltak a szülésindítások leggyakoribb indokai, és mit ír erről M. Wagner a Szülesi terv című könyvében;
-felsoroltam ugyaninnen a császármetszés abszolut indokait, kiegészítve a M. Odent Császármetszések című könyvében írtakkal, mellettük, hogy mik voltak a kérdőívet kitöltők körében a császármetszések vezető okai;
-kitértem a válaszadók közötti VBAC arányára és arra is, hogy akik császármetszés után programozott császármetszéssel szültek milyen arányban kaptak olyan tájékoztatást, hogy biztonságosabb számukra egy újabb császármetszés vagy, hogy nem is szülhetnek másképp ("Egyszer császár, mindig császár.");
-kigyűjtöttem, hogy a programozott császármetszések a várandósság melyik hetében történtek.

Mindezek után igyekeztem összegyűjteni a jelenleg ismert anyai és magzati kockázatokat, előforduló szövődményket, valamint azt, hogy mit próbálhatunk tenni várandósként, hogy minimalizáljuk az életünkben a császármetszés valószínűségét. A kockázatok szövődmények tekintetében fontos megjegyezni, hogy sok minden összefügg egymással, és egymásból következik, a felsorolás szintjén azonban külön pontokba kerültek.

Ha Te is gazdagítanád, árnyalnád tapasztalataiddal az elkészült statisztikákat itt megteheted.